A miskolci vásár
A magyar vásárok története egészen a XI. század elejéig nyúlik vissza. A vásártartás engedélyezése a magyar királyok, illetve az erdélyi fejedelmek hatáskörébe tartozott 1010-től, egészen 1848-ig. A vásár szó iráni eredetű. Valószínűleg a Kaukázus északi lejtőin, az Azovi-tenger mellékén ismerhettük meg és vehettük át a velünk kereskedő perzsáktól, még a honfoglalás előtti időkben. Maga a kifejezés emberek között, meghatározott helyen lezajló árucserét jelentett.
Igazi vásártörténetünk I. István állam- és egyházszervező munkájával kezdődött. István király a vásár rendezését az állam- és egyházszervezés szerves részének tartotta. Másolatokból és későbbi utalásokból ismert „vásártörvénye” a vásártartás királyi monopóliumát biztosította az egyházas helyeken, a templom mellett létesített vasárnapi vásárokon. Innen eredeztethető a hét utolsó napjának elnevezése, a vasárnap kifejezésünk is. [1]
Miskolc igen régóta vásárszabadalommal bíró város volt, ahol gyakran rendeztek piacokat, vásárokat. A XIX. század derekán például az akkori Piac utca, ma Széchenyi István utca, minden szerdán és pénteken ténylegesen piaccá alakult.
A korabeli leírások szerint, előző este megérkeztek az árusok, és szekerek, ökrök, lovak lepték el a környező utcákat, belvárosunk szerte. A Búza tér területén zajlott a szemestakarmány árusítása, míg a város szélén tartották az állatvásárt. A piacra az ország minden szegletéből, de leginkább az Alföldről, és a Felvidékről érkeztek a vásárlók és árusok egyaránt. Kazinczy Ferenc 1831-ben megírta, hogy Rimaszombattól Miskolcig tele vannak az utak Gömör megyei megrakott szekerekkel, melyek jól mutatják a miskolci piac jelentőségét. Miskolcnak több, XIX. századra összesen öt országos vására volt, melyek nagy érdeklődésnek örvendtek évtizedeken át. [2]
Miskolc tehát elmondható, hogy méltó a vásárváros kifejezés használatára.
Időben nagyot ugorva, XXI. században járunk, amikor is elindult, 2003-ban a Régiségvásár. Egy parkolóban kezdte meg életét a mára, hatalmasra bővülő vásár, melyet minden hónap első vasárnapján rendeznek meg Miskolc város szívében. [3] A belvárosban található a Széchenyi utca, melyből számos mellékutca nyílik. Ezen a napon emberek százai és portékák ezrei lepik el az utcákat, izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket magukban rejtve.
Már gyermekként magával ragadott a sokadalom, ahol számos érdekfeszítő eszközt, műtárgyat csodálhattam meg. 2016 óta rendszeres résztvevője vagyok ennek a rendezvénynek, és mára törzsárusa is. Festmények, porcelánok, különféle retró és antik gyerekjátékok, múlt századi, és még régebbi bútorok, és felsorolhatatlan egyéb portéka várja ezeken az alkalmakon a leendő tulajdonosok felfedezését. Jómagam leginkább katonai vonatkozású tárgyakat kínálok eladásra, ám nálam is éppúgy megtalálhatóak a porcelán, vagy kerámia dísztárgyak, mint a különböző népi használati eszközök, és antikvitások. A gyerekek is megtalálják standomon a számukra tetsző Lego® figurákat, készleteket, vagy éppen a hiányzó alkatrészt, szeretett darabjaikból, mindezt természetesen kedvező árakon.
Minden érdeklődőt, antikvitásra nyitott személyt, gyűjtőt, vagy csak akár egy rendkívül jó programra vágyó embert buzdítok arra, hogy látogasson el a miskolci Régiségvásárra, és győződjön meg saját maga a vásár okozta varázsról.
Forrás:
[1] https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarNeprajz-magyar-neprajz-2/iii-kezmuvesseg-25ED/a-magyar-vasarok-neprajza-312D/a-magyar-vasarok-tortenete-314A/a-vasarok-kialakulasa-1115-szazad-314B/
[2] Antalffy Gyula: Reformkori magyar városrajzok, Budapest, 1982, 419-421.o.
