Hosszú évek óta gyűjtöm a német és magyar vonatkozású hadtörténeti emlékeket. Ebből a gyűjtésből nőtte ki magát a kereskedés gondolata is. Idővel, ha akarjuk, ha nem, számos darab duplikálódik, vagy éppen egy szebb példány érkezik az adott típusból, így feleslegessé válik néhány közülük. Én is így voltam ezzel, és a cserélgetés - ha nem működött - az eladás volt a következő állomás. Kifejezetten kedvelem a papír régiségeket, fotóanyagokat, természetesen hadtörténeti témákban.
Sosem tudni mire bukkan az ember! Számos frontot járt levelezés, vagy épp fénykép fordult meg a kezeim között, melyek pótolhatatlan adalékai a kortörténetnek, esetünkben a világháborús eseményeknek. Nincs két egyforma nézőpont, nincs egyező leírása annak ki hogyan élte meg, és túl e történéseket, pontosan ezért olyan értékesek leginkább szellemi szempontból a korabeli papír alapú örökségek. Nem felejtem el: egy miskolci régiségvásáron fordult elő, hogy ugyan csak egy iskolai értesítő volt, de rátalált a vásárlóm a dédnagyapja iratára, ami mondanom sem kell mekkora meglepetés és öröm volt számára. Az ilyen, és ehhez hasonló pillanatok erősítenek meg igazán abban, hogy valóban érdemes, sőt szükséges foglalkozni továbbra is mindenféle tárgyi emlékkel, ami csak közvetíteni tud.
A felsorolásban természetesen nem lehet mindent megemlíteni, de nagyjából körvonalazható, hogy milyen tárgyak azok, amelyekkel foglalkozom gyűjtés és eladás szintjén is.